GyereXerelem? Szex? mind2... "Szex on dö bi(t)cs"

Nem az a tipikusan romantikus kézben-ágyba-cipellek és végig csókolózunk közben effektus volt, hanem inkább a régimódi: külön-külön fürdés, és utána ágyba bújás. Én zuhanyoztam először, ami utólag belegondolva rossz döntésnek bizonyult, mert alig bírtam magammal, amíg várnom kellett rá. Már mindent megnézegettem a szobájában, és háromszor körbesétáltam, lefeküdtem az ágyára, és amikor már azt gondoltam, hogy belefulladt a kádba, megjelent egy cuki hálóingbe, ami csöppet átlátszó volt.

Furcsa módon nem ugrottam rá rögtön, pedig nagyon durván felizgatott a leányzó. Annyit tudtam mondani, hogy: „gyönyörű vagy, baba.” Mire elmosolyodott és mellém feküdt. Kicsit oldani kellett a feszültséget, tekintettel arra, hogy igenrendesen szűz volt. Még ekkor is kisebbfajta kétségek voltak bennem, hogy mi lesz az este végkimenetele, de bíztam magamban, és abban, hogy a csajszi imád engem.

Csókolózás után úgy éreztem, hogy most már levehetem a bugyiját, és szabad utat adok az ujjacskáimnak, de valahogy bepánikolt, és megfogta a kezem, én meg, mint aki tudomásul vette a dolgot, elvettem onnan a kezem. Reméltem, hogy csak egy kis idő kell neki, és ez az idő nem lesz több, mint nettó 10-20 perc, aztán már nem lesz ellenvetése.

Izgattam még egy kicsit, és bevetettem újra a fantasztikus szócskát: „szeretlek”, majd a mellére tettem a fejem. Mielőtt újra megpróbáltam volna közel kerülni a puncijához, megfogtam, a bugyin keresztül és halkan a fülébe súgtam: „nyugi, baba.” Félrehúztam a bugyiját és be is tettem egy ujjacskámat a szent helyre. „Figyelj, szólj, ha fáj.” Túl sok reakciója nem volt, elkezdett felszabadulni és élvezni a műveletet.

Nekem pedig itt kezdődött az igazi feladat. Eldönteni, hogy gyorsan, több kisebb majd egy viszonylag erősebb mozdulattal megoldani a kérdést, vagy nagyon lassan, finoman egy elég hosszú folyamattal elvenni tőle a szűzhártyáját. Nem gondolkoztam sokáig, ez utóbbi mellett döntöttem. Szépen lassan két ujjam is befért, aztán a nyelvemmel is elkezdtem puszilgatni, csókolgatni. Nem voltam a helyzet magaslatán, mert konkrétan féltem, hogy mennyire fog fájni neki, de azért arra figyeltem, hogy amennyire csak lehet jó legyen neki.

Mikor fölé hajoltam, a missziós pozícióba szépen lassan elkezdtem csúszkálni a műszeremmel a punciján; eléggé nedves volt, és olyan 6-7. próbálkozásra sikerült is betenni. Figyeltem, hogy milyen az arckifejezésre, és hát láttam a fájdalmat, ami nem töltött el örömmel, de éreztem, hogy sikerült, és végül is nem könnyezett, sikított, csak nyögött pár őszintét.

Reggel előbb keltem fel, mint ő, és érzelmileg még elég konkrét hatás alatt volt, testileg is; meg kellett ismételni az estét. Kis izgatás után, szinte előjáték nélkül hamar nedves lett, és be is tettem neki. Na, ez az aktus már konkrétan adta.

[…] Ekkor jöttem rá arra, hogy nem feltétlenül jó ötlet egy szűz lánynak levenni a bugyiját, mert az egyértelműen tudatosítja benne, hogy az ártatlansága veszélybe van, illetve hát, hogy búcsút inthet neki hamarosan. Ekkor szoktam rá arra, hogy csak félrehúzom a lányok fehérneműjét. Így a bugyi rajtamarad(végül is elveszti funkcióját), de hát, a káposzta is megmarad, és a kecske is jóllakik, vagy valami ilyesmi. Na, ezzel nem azt mondom, hogy feltétlenül ezzel a módszerrel kell a csajszikat megszexualizálni, mert ha a kapcsolatotok konkrétan nincs megfelelő szinten, akkor ez sem fog működni, de hát a feszültséget oldja, a félelmet meg eloszlatja. […]

Aznap este úgy éreztem, hogy ismét szerelmes vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés kerít újra hatalmába, de rendesen dobogott a…szívem. :)

Miután másnap felkeltem, azon gondolkoztam, hogy írjak-e neki valami szépet, vagy az már iszonyatnyál lenne(?), de hát dobtam neki egy üzenetet, amire szinte azonnal jött a válasz. Úgy néz ki neki is rendesen fontos vagyok. Jók a kilátások, de ugye a kilátásról jut eszembe, nem ártana lassan valami belátás is, elvégre pasiból vagyok; és nálunk a szerelem csak akkor mélyül el, ha az ágyban is eléggé „mély” a kapcsolat.

Le is tárgyaltam vele egy találkozót, nem sokat gondolkozott azon, hogy igent mondjon-e. Talán ha valami életbevágó dolga lett volna, ezt is elhalasztja, ahogy a hangjából levettem.

Nem volt semmi konkrét terv, de úgy alakítottam a randit, hogy egy koncerten kössünk ki. Úgy vettem észre, a csajoknak nagyon bejönnek az ilyen spontán-frankó dolgok. Szeretik, ha a srácok mellett nem unatkoznak, és azért egy smárolós-sétálós-fullromantikus este is jó tud lenni, de ha valami „spontán-buli” van, az odabasz.

A koncert után hazakísértem, ahol előre tudtuk, hogy nem lesz otthon senki, de nem tárgyaltuk le, hogy ott is alszom. Végül is, kell egy kis adrenalin szinten tartás, még a végére is, nehogy ellaposodjon a dolog, és így azért evezni kellett rendesen, hogy ott alvás legyen a vége a történetnek.

Sokat csókolóztunk aznap este, és élveztük a koncertet is, de valahogy nem volt teljesen oldott a hangulat. Erre találták ki az alkoholt; megittunk egy koktélt és máris, mintha minden probléma elszállt volna. Teljesen könnyedén beszéltünk az élet dolgairól, emberekről, párkapcsolatról, de természetesen a lányok kedvencét, a lelkis-lávos témákat sem hagyhattuk ki. Azt hiszem ekkor figyeltem meg, hogy nem ártana képbe kerülni a női dolgok terén. A sok műmájszter azt mondja ugye, hogy a férfi attól férfi, mer’ fingik, böfög, megvesz mindent a nőnek, megvédi, stb.

Nos, ebbe van igazság, az, hogy biztonságban érezze magát igen fontos, […] de emellett nem gáz, ha képbe’ vagy a női dolgok terén: hajfestés, körömápolás, ilyesmi. :) Azt a hatást kelthetni, mintha figyelnél rá; de ha nem kelti, akkor egy igenfontos alapszabály megtanulható: műkörmös picsa = műnő (!). A lényeg: ha fest(et)i a körmét, és „zselézve” van, folyamatosan kezelve, az adja, mert igényes magára.

Na, a rövid kitérő után, visszakanyarodnék a hazakísérésre. Ott álltunk az ajtajában, ahol elköszönni készültem tőle. Kicsit vontatottan, lassan oldottam meg a szituációt, hogy legyen ideje magától eljutni arra a pontra, hogy beinvitáljon, és felajánlja, hogy együttaludjunk. Ez nem nagyon történt meg, úgyhogy kénytelen voltam egy szenvedélyes csókkal hatni rá. Elmondtam, hogy milyen jól éreztem magam vele, és be kellett vetnem a leghatalmasabb fegyvert, amit egy nő ellen be lehet vetni. „Tudod, nem könnyű kimondani, mert igaz. Szeretlek.” Annyira bejött a dolog, hogy egyértelművé tette, hogy együttalszunk; de mivel biztosra akartam menni, megkérdeztem, hogy: „figyelj baba, biztos akarod, hogy Veled aludjak?”.

[…] Ha ez kimarad a beszélgetésből, nagyon könnyedén úgy lehet járni, hogy ugyan együttalszotok, de igazából nem nagyon történik semmi. Esetleg egy kisebbfajta orális szex, csókparty, kézimunka vagy hasonló bejátszik, de igazából, nincs arra biztosíték, hogy konkrétan aktus legyen a dologból. Természetesen a lánytól függ, hogy mennyire konzervatív, szűz, és egyéb komplex összetevők. :) Lényeg, hogy tudatosítani kell benne, hogy: szex lesz. […]

Mire azt válaszolta, hogy „persze”. Ha más választ kapok, talán ott is hagyom, vagy valami nyomorék, de mégis hihető indokkal hazamegyek.

Hamarosan az ágyba kerültünk, és minden úgy történt, ahogy szerettem volna. Fantasztikus éjszaka volt.  

Egyszer, mikor spanommal mentem ki a suliból, elé jött a barátnője, de mivel a lányok nem szoktak egyedül menni sehova, ezért magával hozta a legjobb barátnőjét is. Nagyon megtetszett a csajszi. Igazából, teljesen váratlanul ért a dolog, ezért volt pár másodperc kínos csönd beszélgetés közben, de a „hova jársz?” és „tetszik a suli?” kérdések megmentettek. Nem tartott túl sokáig a találkozás. A végén elkértem a telefonszámát, de azt mondta, hogy ennyi idő ismeretség után nem szokta megadni senkinek. Mire kb. ennyi tudtam produkálni: „Hát, ha akarod, akkor menjünk el most valahova, én ráérek, és akkor nem kell megadnod a számod”. Mosolygott egy kicsit, és megadta a telefonszámát. Iskolatáskával, fáradtan nem lett volna a legalkalmasabb, de valahogy erre a reakcióra számítottam.

Mikor felhívtam éreztem a hangján, hogy örül a dolognak. (Ha elkérjük valakinek az elérhetőségét, manapság már nagyon divatos az msn címet, akkor még aznap vagy legkésőbb másnap hívjuk fel a lányt, különben másképp fog hozzáállni a kérdéshez. Szóval, ha pár napot várunk a dologgal, akkor már nagyvalószínűséggel le is tett arról, hogy felhívjuk, csak azt fogja gondolni: „megint egy fasz” vagy „annyira beszari, hogy fel se mer hívni”.) Hamar meg is beszéltük, hogy ki mikor ér rá, és lebeszéltünk egy randit egy vendéglátóegységben, ahol pizzát lehet enni, a Keletinél.

Figyeltem arra, hogy kicsit előbb érjek oda, és egy kis ajándékkal is megleptem. Mindketten előbb értünk oda kb. 10 perccel, így azt is le lehetett szűrni, hogy egyikünk sem veszi félvállról a randit. Az ilyen kis apróságokon múlik, hogy mi lesz a végkimenetele a találkozásnak. (A rossz tulajdonságokat úgyis lesz idő megtudni a kapcsolat mélyebb szintjein.)

Itt több időt eltöltöttünk együtt, és mivel nem randiztam még úgy senkivel, hogy szinte egyáltalán nem ismertem, nem kis feladatnak éreztem. Előtte végiggondoltam, hogy miről fogunk beszélgetni, de beleterveztem azt is, hogyha kínossá válna a beszélgetés, vagyis a nem-beszélgetés, akkor elmegyek a mosdóba, és az alatt kitalálok valamit. Szerencsére erre nem volt szükség, mert nagyon érdekelt, hogy megismerjem, érdekelt, amit mondott magáról, ahogy gondolkozik, ahogy él.

Miután megettük a pizzát, a pincér ajándékba adott 1-1 pohár bort, és szív alakú gyertyát is tett az asztalra. Először olyan komolyan néztünk egymásra, majd közöltem, hogy „tényleg nincs benne a kezem…”, aztán nevettünk egyet, de mégis jól jött ki a szituáció.

Haza szerettem volna kísérni, de mondta, hogy mivel nagyon késő van, már nem lenne visszafelé buszom, úgyhogy amikor elváltunk, nem túl romantikus helyszínen (de legalább sötét volt), megcsókoltam.

Úgy érzem akkor még várnom kellett volna 1-2 percet, de a nagy eufóriában nem tudtam gondolkodni. Este még küldtem neki egy üzenetet…

Az ősz már közeledett, de még bennünk égett a nyár. Ugyan az iskola már elkezdődött, de még nem fogtuk fel igazán, és szerencsére a szabadtéri szórakozóhelyek is nyitva tartottak, aznap utoljára. Lementünk a haverokkal, remélve, hogy valami jó party lesz.

Mikor beléptünk már elkezdődött a koncert, sőt, már javában zajlott. Hamar magával ragadott a hangulat, és be is mentem középre. Elég nagy volt a tömeg, ez eleinte eléggé zavart, de aztán csináltam magamnak egy kis helyet.

Megláttam egy gyönyörű lányt, aki előttem állt, így esélyem se volt arra, hogy észrevegyen. (Gondolkoztam, hogy mit csinálhatnék. A hátulról odamenős és letaperolós módszer elég szánalmas, és csak a nyomorékok csinálják.) Így kénytelen voltam úgy alakítani a dolgot, hogy melléálljak. Utána már könnyebb volt megteremteni a szemkontaktust. Jó szokásomhoz híven egy szót sem szóltam, csak mosolyogtam, és néha ránéztem. Le lehetett venni, hogy bejövök neki, mivel ő is visszamosolygott.

Aztán mögé álltam, és gyengéden átkaroltam a derekát. Épp csak annyira, hogy kicsit érezze a kezemet, de ne vegye tolakodásnak, és ne az jöjjön le neki, hogy meg akarom rántani. Mikor hátranézett, akkor adtam az arcára egy puszit, és tovább mosolyogtam. (Vagyis igazából, csak a számat húztam félre, mert ha nevetni kezd az ember, vagy vigyorog, mint a vadalma, az teljesen más reakciót válthat ki a csajoknál. Elég illúzióromboló tud lenni, ha az arcába nevetnek a lánynak.)

Utána már szorosabban foghattam a derekát, és simogathattam is kicsit, és a legközelebbi hátrafordulásnál már egy szájra puszi is becsúszott, amiből csók lett. (Ilyenkor egy könnyed szájra puszi nem durva, és ha a kedves leányzónak bejött a dolog, csókot fog kezdeményezni.) Persze visszacsókoltam, de szigorúan fogtam közbe a derekát.

Ilyenkor jön a neheze, mert ha a lány erkölcsös, vagy gátlásos akkor az komoly akadályokat gördít elénk, de alapesetben nem lesz probléma azzal, hogy tovább folytatódjon az élmény, a közös élmény (mert ha úgy állsz hozzá, hogy meg akarod fektetni, akkor azt rendesen levágják). Szóval, élvezet-teli, élmény-dús és igazán forró hangulatot kell kelteni.

Körülöttünk már kisebbfajta kör alakult, amit csak akkor vettem észre, amikor kinyitottam a szememet. A csók hevében, a lány nem szólt, mikor kikapcsoltam a melltartóját, és megfogtam a mellét. Ez volt a maximális cél, amit akkor, ott el akartam érni, és nem is mentem tovább. A koncertnek vége lett, kisebb rajongótábor figyelt minket, hogy mit is művelünk. […] Egy rövid beszélgetés volt köztünk, bemutatkoztunk és elmondtam neki, hogy: „nagyon jól éreztem magam, élveztem, igazán.” […] Fantasztikus élmény volt, több nem történt köztünk, de mégis életem legszebb élményei közé tartozik a lány, s ezzel együtt ez az este.

A következő este már egyértelmű volt, hogy együtt fogunk aludni. Nem bonyolítottuk túl a történetet, napközben sem nagyon mutattuk, hogy mi a szituáció kettőnk között, de azért persze nem mentünk el egymás mellett.

Igazából, nem gondoltam bele, hogy mi lesz, ha újra együtt alszunk, de a vonzalom rendesen megvolt közöttünk. Teljesen természetes volt, hogy együtt alszunk, de tudtuk, hogy nem alvás lesz. Nem igazán kellett próbálkoznom vagy rámászni a lányra, kezdeményezett magától, és annyira felizgatott, hogy nem tudtam tovább várni, betettem neki.

[…] Mivel elég nedves volt, és az ujjammal megvizsgáltam, hogy mennyire tág a puncikája, és mivel két ujjam is gond nélkül befért, így nem volt akadálya, hogy behatoljak. […]

Először csak kicsit tettem be, és mozogtam rajta, aztán olyan 2-3 perc alatt teljesen sikerült. Hamar megéreztük egymás ritmusát, így minden probléma elhárult, és viszonylag hamar el is élvezett. […] Nem akartam rögtön „tövög” betolni neki, mert az fájhat, még akkor is, ha elég puncitrutyi termelődött. A testének a remegéséből, az arckifejezésből, a punci hirtelen „trutyisodásából” pedig rá lehet jönni arra, hogy elélvezett a lány. […] Pár perc múlva én is elélveztem, de mivel nem szedett tablettát, így kivettem, amikor éreztem, hogy ki kell. Szerette volna, ha újra beteszem, egy másik pózba, de ilyen bakit nem követhettem el, még akkor sem, ha állt a szerszám rendesen. Kimentem a mosdóba, hogy eresszek egy sárgát, aztán visszamentem hozzá. Akkor már semmi akadálya nem volt a kérésének. […] Ha nem ürítettem volna a vizeletet, (teljesen lényegtelen, hogy mennyit) akkor előfordulhatott volna az a szituáció, hogy benne marad némi spermium a hímvesszőmbe, és a következő aktusnál, ez a vaginácskájába kerül. Ez pedig ugye senkinek sem lett volna pozitív. […]

Most kutyus pózba kezdtük a szeretkezést, de annyira beleéltük magunkat, annyira hevesre sikerült, hogy a végére hason feküdt, kicsit terpeszben volt a lába, én pedig úgy  toltam neki hátulról. A végén pedig a fenekére és a házára élveztem el. Azóta ez a kedvenc pózom.

 Kellemes reggel virradt ránk. Korán kellett kelni, hogy elérjük a vonatot, de annyi baj legyen. Sokszor eszembe jutott még a csajszi, több mint egy évet nehéz elfelejteni. Az idő meg nem sokat segített.

A helyre, ahova mentünk, már nem nagyon emlékszem. (S nem is írhatok le részleteket, mert nem szeretném, hogy bárki is rájöjjön ki is vagyok. Csúnya vége lenne.) Faházak, erdő, patak és rengeteg széplány.

A legizgalmasabb az este volt, mint általában mindig. Egy lány nagyon megtetszett, de igazából nem akartam bepróbálkozni nála, mert mi van, ha beégek. Inkább azzal a lánnyal beszélgettem, akinek szemmel láthatóan bejöttem. Együtt sétálgattunk, strandoltunk, kajáltunk, de igazából nem ébresztett fel bennem semmit. Pedig szép volt az arca, a teste, a feneke, de valahogy nem akartam tőle semmit. Gondoltam, majd este megjön a kedvem, és tánc közben minden megváltozik. Értitek, mire gondolok. Elmentünk a diszkóba, és próbáltam magamat jól érezni. Ő kifejezetten jól érezte magát, csak rá kellett nézni. Úgy vonaglott nekem, mintha kötelező lenne. Aztán meg is csókolt. Nem mondom, hogy túl gyors volt a tempó, mert semmi jónak nem vagyok az elrontója, de valahogy mégsem tetszett a szituáció.

Úgyhogy egyik percről a másikra úgy döntöttem, hogy inkább megkeresem azt a leányzót, aki tetszett. Két szót beszéltünk egészen addig, de nem éreztem rossz döntésnek. Vagy azzal történjen valaki, akivel akarom is, vagy senkivel. Elég komoly problémával kellett szembenéznem, mégpedig azzal, hogy a lány már lefeküdt aludni. Azért bementem hozzá, hátha nem alszik még, és hátha nem rúg ki páros lábbal. A reményeimnek megfelelően nem is aludt és nem is rúgott ki, sőt, elég barátságosan fogadott, az első rémületet követően, hogy „Te meg mit keresel itt?”. „Hozzád jöttem, gondoltam beszélgethetnénk, ha nem zavarlak, és nem alszol.” Jól elvoltunk, és még együtt is aludtunk. Az első nap nem történt semmi közöttünk, nem akartam erőltetni a dolgot, ha ő nem csinál semmi, akkor én sem. Mégiscsak az ő ágya. A következő este …

 S „elvették” az álmom. Aki már érezte az tudja, hogy milyen érzés. Úgy láttam, nincs semmi, ami segíthet abban, hogy továbblépjek. Az alkohol állítólag segít, de az is csak addig, amíg nem vagyok a tudatomnál. Valahogy el kell őt felejteni.

Nos, nem szeretnék kitérni arra, hogy mennyire fájt, mennyi álmatlan éjszakát adott a sors, nem ez a cél, sokkal inkább az, mennyire megváltoztatta az életemet ez a történés. A felejtés nem könnyű, és mindenki másképp áll hozzá, s én úgy láttam, „jobbat” kell találnom nála.

Nem vesztegettem sokáig az időmet, elmentem a spanokkal egy szabadtéri szórakozóhelyre, ahol kedvünkre szórakozhattunk, partyzhattunk, csajozhattunk. Nem volt egyszerű, csak a volt barátnőmre tudtam gondolni eleinte, egészen addig, amíg meg nem láttam egy szép barnahajú, kék szemű lányt, aki mellben is elég rendesen adta.

Egy koncert volt, már fogalmam sincs, hogy ki lépett fel, a lényeg, hogy nagy volt a zaj. Így hát, szó nélkül odaálltam mögé, és elkezdtem táncolni, az ő ritmusában. Először csak mosolygott, én pedig megfogtam a derekát. Még ekkor sem szóltam semmit, s ő sem. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, amikor hátrafordult, akkor pedig elkaptam a száját. Csókolóztunk egy pár percig, de mivel nem nyújtott túl nagy élvezetet, így benyúltam a pólója alá is. A melltartóját levettem, nem ellenkezett akkor sem. Nagyon jó tapintása volt a mellének, kicsit nagyobb, mint a tenyerem, és mégis szép formája volt. A bőre puha volt, a melle pedig feszes. Pont perfekt.

Mikor vége lett a koncertnek azt láttuk, hogy körülöttünk mindenki ránk figyel, úgyhogy jó műsort adtunk. Be is mutatkoztunk egymásnak, megbeszéltük, hogy frankó volt a buli, még a számát is elkértem, de sosem hívtam fel.

Így kezdődött el számomra „egy új élet”.

 Már egy éve jártunk, sosem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen hosszú kapcsolatom lesz, de vele minden tökéletes volt. Legalábbis én úgy gondoltam, hogy az. Mikor találkoztunk éreztem, hogy valami nem perfekt.

Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet a probléma, de nem jártam sok sikerrel, vagyis a „semmi”-ből nem tudtam sok mindent kihámozni. Ha nem akarja elmondani, úgy sem fogja, nem idegeskedek rajta. […] Bár meg lehet próbálni a „nekem elmondhatod” vagy a „szerelmem, bennem megbízhatsz, szeretlek, és ha Te is szeretsz, akkor nyugodtan elmondhatod nekem, közösen megoldjuk” dumákat, de inkább hagytam a dolgot […] Féltem is igazából, olyan tipikus „inkább-nem-akarom-tudni” érzésem volt.

Aztán, mintha semmi probléma nem lett volna, a fagyizás után eljöttünk hozzánk, és elég jól éreztük magunkat.

A kedve kis idő elteltével újra nagyon rossz lett. Kicsit tehetetlennek éreztem magam. Akkor kérdeztem tőle, hogy „szakítani akarsz?”. Mire azt válaszolta, hogy „nem, dehogy…csak…”. Ez már rosszul kezdődött, kértem, hogy folytassa, de nem nagyon ment neki. A könnyeivel küszködött perceken át, majd kinyögött annyit, hogy „nem tudom, nagy a korkülönbség, de csak ennyi”. Néztem ki a fejemből: „hát, ezt eddig is tudtuk”. Mást nem is akartam mondani, de valahol tudtam, nem csak ez a baja. Persze, a barátnői folyamatosan adták neki az ívet, hogy milyen gáz fiatalabb pasival járni, lehet, hogy ez is befolyásolta.

Hazakísértem, csöndben mentünk végig egymás mellett. Mikor odaértünk adtam az arcára egy puszit és elköszöntem. Ő csak sírt, én pedig nem értettem semmit.

Úgy éreztem, a nők értelmetlenek, logikátlanok, furcsák, na és nem utolsósorban nagyon titokzatosak, még egy év együttlét után is.

 Sokan mondták már nekem, hogy védekezzek, régen is, most is, de valahogy sokkal jobban bízom magamban, mint egy gumiban, ami ráadásul bármikor kiszakadhat, leeshet, elcsúszhat, és ráadásul az élvezeti faktort is igen rendesen nullára küldi.

Így hát, mielőtt elélveztem volna kivettem a puncijából és a hasára küldtem az adagot. […] Úgy érzem, ez nem egy nagy művészet, egyszerűen csak ismerni kell a saját testedet, és amellett, hogy figyelsz a lányra, hogy neki jó legyen, közben odafigyelsz magadra is. Persze nem szabad abba a hibába esni, hogy „bránermájszter” vagy, mert akkor bizony elég rendesen bejátszik majd a hetvenkét órás. […]

Szóval, a furcsa érzés, ami eltöltött, egyszerűen megmagyarázhatatlan. Egyszerre volt melegem, és fáztam, remegtem és boldog voltam, de megszólalni nem nagyon tudtam, csak mosolyogtam, nevettem, mint egy hülyegyerek.

Segítettem letörölni a hasáról a trutymákot, utána melléfeküdtem, és rám ült. Akkor igen nehezen akart bemenni a szerszám, - nem a merevségével volt a baj, hanem azzal, hogy a lány összeszűkült, és nem meglepően, nem csusszant be - így elkezdtünk mozogni egymáson, illetve a helyzetből adódóan, ő mozgott rajtam, én meg mozgattam a derekát és a csípőmet is, egy picit. Nem kellett sok idő, hogy újra visszanyerje nedvességét a lány, könnyedén be is ment, ahogy a „nagykönyvbe” meg van írva. […] Ennél a póznál sokkal jobban kell koncentrálni arra, hogy mikor jön az öröm. Nem akkor veszem ki, amikor akarom, hanem előtte szólni is kell a lánynak, hogy „most” vagy, hogy „szállj ki baba”, és az még utána 1-2 másodperc, amíg eljut a tudatáig. Ha nem hallja meg, akkor még egyszer mondani kell, vagy egyszerűen „kikapni”, amikor épp fent van és csak a „jéghegy csúcsa” van bent a puncijába. […] Szóltam neki, hogy „most”, és abban a pillanatban ki is szállt, én meg a változatosság kedvéért a saját hasamra élveztem. Lenyűgöző, felejthetetlen, gyönyörű pillanat volt, mert szerettem.

Mégis, úgy gondolom, hogy igazán csak azzal lehet megtanulni a „szex művészetét”, akibe nem vagy szerelmes, akivel nyugodtan elengedheted magad, és akivel nincs teljesítési kényszer.

A végére még annyit írnék, hogy aki nem teljesen biztos magában, aki nem érzi, hogy ki tudja venni egy felfokozott izgalmi állapotban, aki inkább beleélvez a lányba, és közbe nem akar másra figyelni, húzzon fel egy papucsot, ;) na meg, az előváladék is egy érdekes kérdés. Nálam eddig, öt éve, nem okozott problémát ez a testnedv. :)

 Hihetetlen, hogy ilyen könnyedén, egyszerűen és természetesen megtalált a szerelem. Az a szerelem, amire másik évekig várnak. Semmi nem állhatott közénk. Szerettük egymást, még ha a szülei utáltak is engem, mert fiatalabb vagyok, és nem illek az ő lányukhoz. Gondolom, valami gazdag csávót akartak a neki, aki eltartja, és megad mindent, amire csak szüksége lehet.

Mikor édesanyámék elmentek otthonról, sajnos már nem emlékszem, hogy hova, akkor megbeszéltünk, hogy együtt alszunk. Ez az együttalvás annyira jól sikerült, hogy még másnap délben sem ébredtünk fel, de nem akarok előreszaladni.

Terv szerint, este átjött a szerelmem, nagyon vártam. Már délután elkezdtem fürdeni, dezodor, parfüm, szép ruha, csicsa-micsa, ami csak eszembe jutott, és úgy gondoltam, hogy pozitív a lányok szemében. […] Ma sem tudok sokkal többet, csak annyi a lényeg, hogy lássák az igyekezetet, az odaadást, a törődést, és hogy nagyon, de nagyon akarjuk őket. Persze, az sem baj ha kicsit izgulunk, és feszültek vagyunk, majd elmúlik, előbb vagy utóbb. […]

Az este azzal kezdődött, hogy én csináltam a vacsorát. Nem voltam, és nem is vagyok egy nagy szakács, de a tojásrántottám már akkor is a díjnyertesek közé tartozott. Ennek sincsen nagy titka, csak az, hogy érzéssel kell elkészíteni, na és persze bele kell tenni mindent, amit otthon találunk, és úgy gondoljuk, hogy nem rontja el nagyon az ízét. Nem emlékszem pontosan, hogy mik kerültek bele, de általában sonka, paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, kis oldj vagy szalonna, sajt, só, bors, pirospaprika szokott lenni. (Néha megbolondítom egy kis szárított petrezselyemmel, vagy más fűszerekkel, de ezt mindenki döntse el ízlése szerint, na meg nem szakácskönyvet írok.)

A vacsora után lezuhanyoztunk, együtt, ahol már elkezdtünk csókolózni, és a kezével rendesen fel is izgatott. Amikor beértünk a szobámba, már nem bírtam tovább várni és az ágyamra döntöttem, és rögtön betettem neki. […] Természetesen megbizonyosodtam előtte a kezemmel is, hogy elég nedves-e a puncija, mert ha nem az, akkor bizony nem szabad erőltetni a dolgot, muszáj kicsit izgatni még. Különösen akkor nagyon fontos, ha a lány pánikol és stresszel. Az óvatosság pedig az elején nagy erény; nem sok pasi tudja ezt elsajátítani. […]

Szóval, szépen lassan egyre mélyebbre hatoltam, és közbe néztem az arcát, hogy milyen érzései vannak. Nagyon élvezte, úgyhogy mikor már teljesen bent volt felvettük egymás ritmusát, és nagy örömömre ő előbb élvezett el, mint én. Utána több pózban is folytattuk, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába.