S „elvették” az álmom. Aki már érezte az tudja, hogy milyen érzés. Úgy láttam, nincs semmi, ami segíthet abban, hogy továbblépjek. Az alkohol állítólag segít, de az is csak addig, amíg nem vagyok a tudatomnál. Valahogy el kell őt felejteni.

Nos, nem szeretnék kitérni arra, hogy mennyire fájt, mennyi álmatlan éjszakát adott a sors, nem ez a cél, sokkal inkább az, mennyire megváltoztatta az életemet ez a történés. A felejtés nem könnyű, és mindenki másképp áll hozzá, s én úgy láttam, „jobbat” kell találnom nála.

Nem vesztegettem sokáig az időmet, elmentem a spanokkal egy szabadtéri szórakozóhelyre, ahol kedvünkre szórakozhattunk, partyzhattunk, csajozhattunk. Nem volt egyszerű, csak a volt barátnőmre tudtam gondolni eleinte, egészen addig, amíg meg nem láttam egy szép barnahajú, kék szemű lányt, aki mellben is elég rendesen adta.

Egy koncert volt, már fogalmam sincs, hogy ki lépett fel, a lényeg, hogy nagy volt a zaj. Így hát, szó nélkül odaálltam mögé, és elkezdtem táncolni, az ő ritmusában. Először csak mosolygott, én pedig megfogtam a derekát. Még ekkor sem szóltam semmit, s ő sem. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, amikor hátrafordult, akkor pedig elkaptam a száját. Csókolóztunk egy pár percig, de mivel nem nyújtott túl nagy élvezetet, így benyúltam a pólója alá is. A melltartóját levettem, nem ellenkezett akkor sem. Nagyon jó tapintása volt a mellének, kicsit nagyobb, mint a tenyerem, és mégis szép formája volt. A bőre puha volt, a melle pedig feszes. Pont perfekt.

Mikor vége lett a koncertnek azt láttuk, hogy körülöttünk mindenki ránk figyel, úgyhogy jó műsort adtunk. Be is mutatkoztunk egymásnak, megbeszéltük, hogy frankó volt a buli, még a számát is elkértem, de sosem hívtam fel.

Így kezdődött el számomra „egy új élet”.