„Okosítani kéne egy csajt, vagy valami hasonló dolognak meg kéne történnie”. Valahogy így indultunk el a spanommal. Egy kortyot se ittunk, és a csajok se jöttek szóba egészen addig, amíg be nem mentünk a party-helyre. Na, nem azért nem ittunk, mert nem akartunk, de valami gyógyszert szedett az elég szarul jött volna ki, ha vihetem a kórházba a party helyett. Én meg szolidaritásból nem ittam, meg egyedül nem is olyan poén. Helyette ettünk egy burgert, de nem a mekibe, mert oda csak a csicskák járnak. A burgerking az adja, mindig is frankóbb volt. Teli hassal jó csajozni. Tudom, ez nem érdekel senkit és nem is hasznos infó, de azért gondoljatok bele, nem jó, ha összejön a dolog, azt korog a hasad mikor sunázod a csajt.

Más érzés így elmenni valahova. Ha teljesen a tudatánál van az ember, akkor kicsit jobban fél. Nem olyan közvetlen és még kontaktust is nehezebben teremt. Legalábbis magamon ezt vettem észre. Túl voltam már pár kontaktusteremtésen, de sokkal nagyobb „félelem” volt bennem, mint amikor lecsúszik pár pohár pia. Ez az a félelem, azt hiszem, ami belerondít az egészbe, ez az a félelem, ami miatt nem mersz odamenni a csajhoz, és ha oda is mész, nem tudod, hogy mit mondj.

Az egyik legszánalmasabb duma, a „van egy kis apród? Fel kell hívnom anyám, ha megláttam életem szerelmét.” Bármint, csak ezt ne mondjátok, mert letagadom, hogy olvassátok a blogomat. Iszonyat szánalmas ez a duma. Még az is jobb, ha csak állsz, mint egy fasz.

Odamentünk a csajokhoz és megkérdeztük, hogy leülhetünk-e melléjük. […] Nem tudom eléggé hangsúlyoztam-e a mosoly fontosságát, de ha nem most… mosolyogjatok bazzeg […]

Első körben nem örültek nekünk, mert valami hiper-fontos picsás témáról beszéltek, vagy egy sztori közepén voltak, amibe rendesen belerondítottunk, de különösebben nem érdekelt minket. A lényeg, hogy leülhettünk. […] Ha nem ülhetünk le, az is megesett már, abból sem csinálunk nagy problémát, leülünk, azt megváltoztatjuk a véleményüket. […] Miután megtörtént a bemutatkozás, és a szokásos nyomi-témákat, kötelező köröket kimerítettük, mint az iskola és a „hogy vagy, mi van veled, milyen a buli”, rátértem arra ami jobban érdekel.

Megkérdeztem, hogy mióta van barátja, bla-bla. […] Erre természetesen az lesz a válasz, hogy nincs, különben nem ülhettünk volna le, vagy már szóbahozta volna a kanját […] És meglepődhetünk, hogy „egy ilyen széplánynak nincs pasija, nemár, nem hiszem el”. Ez bejön a lányoknak, szeretik, ha nyaljuk a seggüket, még ha béna közhely is a duma.

Innen már tudtam, hogy nettó tíz percen belül csókolózni fogunk, de mégis tévednem kellett. Öt perc is simán elég volt erre.

Nagyon vad volt a csajszi, harapdálta a nyelvem, meg szívta a nyakam, mintha kötelező lenne. Nem nagyon jött be a téma, mivel anyum is utálja, ha ki van szívva a nyakam, le is üvölti a fejem, meg nem is mutat valami jól. Sikerült rábírnom, hogy kicsit fogja vissza magát. Mondjuk lefogtam a kezét hozzá, meg elkezdtem uralni a szituációt, de aztán levágta, hogy nem kéne erőltetnie.

Annyira felhúzott, hogy nem bírtam magammal, a mellét is lecsekkoltam. Pár perc múlva azon vettem észre magam, hogy a lány rajtam mászik, és mivel szoknyába volt, nem volt akadálya annak, hogy meglessem mennyire szűk a puncija, milyen élmény fog fogadni. Tökéletes.

Leültem egy székre, aztán rendesen beleültettem a szerszámba. Annyira természetes volt, hogy csak akkor fogtam fel mi történt, mikor éreztem, hogy ki kell szállnia. Felemeltem a popsiját és telibe-lőttem.