Kellemes reggel virradt ránk. Korán kellett kelni, hogy elérjük a vonatot, de annyi baj legyen. Sokszor eszembe jutott még a csajszi, több mint egy évet nehéz elfelejteni. Az idő meg nem sokat segített.
A helyre, ahova mentünk, már nem nagyon emlékszem. (S nem is írhatok le részleteket, mert nem szeretném, hogy bárki is rájöjjön ki is vagyok. Csúnya vége lenne.) Faházak, erdő, patak és rengeteg széplány.
A legizgalmasabb az este volt, mint általában mindig. Egy lány nagyon megtetszett, de igazából nem akartam bepróbálkozni nála, mert mi van, ha beégek. Inkább azzal a lánnyal beszélgettem, akinek szemmel láthatóan bejöttem. Együtt sétálgattunk, strandoltunk, kajáltunk, de igazából nem ébresztett fel bennem semmit. Pedig szép volt az arca, a teste, a feneke, de valahogy nem akartam tőle semmit. Gondoltam, majd este megjön a kedvem, és tánc közben minden megváltozik. Értitek, mire gondolok. Elmentünk a diszkóba, és próbáltam magamat jól érezni. Ő kifejezetten jól érezte magát, csak rá kellett nézni. Úgy vonaglott nekem, mintha kötelező lenne. Aztán meg is csókolt. Nem mondom, hogy túl gyors volt a tempó, mert semmi jónak nem vagyok az elrontója, de valahogy mégsem tetszett a szituáció.
Úgyhogy egyik percről a másikra úgy döntöttem, hogy inkább megkeresem azt a leányzót, aki tetszett. Két szót beszéltünk egészen addig, de nem éreztem rossz döntésnek. Vagy azzal történjen valaki, akivel akarom is, vagy senkivel. Elég komoly problémával kellett szembenéznem, mégpedig azzal, hogy a lány már lefeküdt aludni. Azért bementem hozzá, hátha nem alszik még, és hátha nem rúg ki páros lábbal. A reményeimnek megfelelően nem is aludt és nem is rúgott ki, sőt, elég barátságosan fogadott, az első rémületet követően, hogy „Te meg mit keresel itt?”. „Hozzád jöttem, gondoltam beszélgethetnénk, ha nem zavarlak, és nem alszol.” Jól elvoltunk, és még együtt is aludtunk. Az első nap nem történt semmi közöttünk, nem akartam erőltetni a dolgot, ha ő nem csinál semmi, akkor én sem. Mégiscsak az ő ágya. A következő este …
