Miután túlestem a szokásos rituálén, leültem a csaj mellé, ahova szoktam. Valami bizonyítás volt a táblán, ezeket sosem értettem, hogy mi miért van, úgyhogy, le is szartam rendesen. Ehelyett általában a mellettem ülő csaj derekát környékeztem meg. Na, nem kell ám rosszra gondolni, egy csaj mellett ültem két évig, művészet lett volna mindegyikkel megcsinálni a dolgot. Szóval, mikor ilyeneket magyarázott csak átkaroltam a széket, és lecsekkoltam a csaj formáit. Különösebben nem zavartattam magam, hogy a füzetet kéne telefirkálni mindenféle grafikonnal. A csajszi feneke sokkal jobban izgatott, mint a fószer, ha értitek hogy mondom.
Aztán sosem lett semmi ebből a mi kis barátkozásunkból, arra tökéletes volt, hogy az óra hamar elmenjen. Valahogy megmaradt ez a kis szösszenet, fogalmam sincs, hogy miért.
Persze, az, hogy sosem lett semmi, azt nem kell nálam ilyen full-komolyan venni. Egy osztálykirándulás alkalmával egy csók rendesen befigyelt, de ennél több már nem volt.
Csak azért löktem most be ide ezt a posztot, mert nemrég találkoztam a csajjal, és elég pozitívan érintett a dolog.
