Nem az a tipikusan romantikus kézben-ágyba-cipellek és végig csókolózunk közben effektus volt, hanem inkább a régimódi: külön-külön fürdés, és utána ágyba bújás. Én zuhanyoztam először, ami utólag belegondolva rossz döntésnek bizonyult, mert alig bírtam magammal, amíg várnom kellett rá. Már mindent megnézegettem a szobájában, és háromszor körbesétáltam, lefeküdtem az ágyára, és amikor már azt gondoltam, hogy belefulladt a kádba, megjelent egy cuki hálóingbe, ami csöppet átlátszó volt.
Furcsa módon nem ugrottam rá rögtön, pedig nagyon durván felizgatott a leányzó. Annyit tudtam mondani, hogy: „gyönyörű vagy, baba.” Mire elmosolyodott és mellém feküdt. Kicsit oldani kellett a feszültséget, tekintettel arra, hogy igenrendesen szűz volt. Még ekkor is kisebbfajta kétségek voltak bennem, hogy mi lesz az este végkimenetele, de bíztam magamban, és abban, hogy a csajszi imád engem.
Csókolózás után úgy éreztem, hogy most már levehetem a bugyiját, és szabad utat adok az ujjacskáimnak, de valahogy bepánikolt, és megfogta a kezem, én meg, mint aki tudomásul vette a dolgot, elvettem onnan a kezem. Reméltem, hogy csak egy kis idő kell neki, és ez az idő nem lesz több, mint nettó 10-20 perc, aztán már nem lesz ellenvetése.
Izgattam még egy kicsit, és bevetettem újra a fantasztikus szócskát: „szeretlek”, majd a mellére tettem a fejem. Mielőtt újra megpróbáltam volna közel kerülni a puncijához, megfogtam, a bugyin keresztül és halkan a fülébe súgtam: „nyugi, baba.” Félrehúztam a bugyiját és be is tettem egy ujjacskámat a szent helyre. „Figyelj, szólj, ha fáj.” Túl sok reakciója nem volt, elkezdett felszabadulni és élvezni a műveletet.
Nekem pedig itt kezdődött az igazi feladat. Eldönteni, hogy gyorsan, több kisebb majd egy viszonylag erősebb mozdulattal megoldani a kérdést, vagy nagyon lassan, finoman egy elég hosszú folyamattal elvenni tőle a szűzhártyáját. Nem gondolkoztam sokáig, ez utóbbi mellett döntöttem. Szépen lassan két ujjam is befért, aztán a nyelvemmel is elkezdtem puszilgatni, csókolgatni. Nem voltam a helyzet magaslatán, mert konkrétan féltem, hogy mennyire fog fájni neki, de azért arra figyeltem, hogy amennyire csak lehet jó legyen neki.
Mikor fölé hajoltam, a missziós pozícióba szépen lassan elkezdtem csúszkálni a műszeremmel a punciján; eléggé nedves volt, és olyan 6-7. próbálkozásra sikerült is betenni. Figyeltem, hogy milyen az arckifejezésre, és hát láttam a fájdalmat, ami nem töltött el örömmel, de éreztem, hogy sikerült, és végül is nem könnyezett, sikított, csak nyögött pár őszintét.
Reggel előbb keltem fel, mint ő, és érzelmileg még elég konkrét hatás alatt volt, testileg is; meg kellett ismételni az estét. Kis izgatás után, szinte előjáték nélkül hamar nedves lett, és be is tettem neki. Na, ez az aktus már konkrétan adta.
[…] Ekkor jöttem rá arra, hogy nem feltétlenül jó ötlet egy szűz lánynak levenni a bugyiját, mert az egyértelműen tudatosítja benne, hogy az ártatlansága veszélybe van, illetve hát, hogy búcsút inthet neki hamarosan. Ekkor szoktam rá arra, hogy csak félrehúzom a lányok fehérneműjét. Így a bugyi rajtamarad(végül is elveszti funkcióját), de hát, a káposzta is megmarad, és a kecske is jóllakik, vagy valami ilyesmi. Na, ezzel nem azt mondom, hogy feltétlenül ezzel a módszerrel kell a csajszikat megszexualizálni, mert ha a kapcsolatotok konkrétan nincs megfelelő szinten, akkor ez sem fog működni, de hát a feszültséget oldja, a félelmet meg eloszlatja. […]