Miután összejöttem a lánnyal, már nem is volt más életcélom. Mindent megvalósítottam, amit tizenhárom évesen lehet. A szerelem fűtött belülről, aminek az augusztusi kurvanagy meleg különösen rosszat tett.
A gyerekek azt hiszik, hogyha csókolóznak majd és megfogják a barátnőjük mellét, fenekét valami földöntúli érzést élnek át. Elég kiábrándító élmény, mikor rájössz, hogy semmi különlegesség, semmi emberfeletti, csak izgatott leszel és feláll a farkad, definíció szerint. Szóval, mikor feljött hozzánk a drága, és édesanyámék nagybevásárlást tartottak, akkor konkrétan ráfeküdtem a csajszira, és a csókolózás után megszabadítottam a pólójától, vagy topjátok, vagy mi a fasznak nevezik a lányok a felsőjüket…
Ruhán keresztül elkezdtem mozogni a puncijánál, aminek ő nagyon ürült, legalábbis a hangokból ítélve, meg a szuszogásból, meg a nyögésből, meg abból a furcsa arckifejezésből, amit vágott. Biztos tetszett neki a dolog, kár, hogy nekem megint csak a farkam állt, és az járt a fejembe, hogy meg kéne barátkozni a puncijával is, belülről. […]
Félreértés ne essék, szerettem én őt, csak hát, mi férfiak így működünk. Gondoltam is rá sokat, álmodtam is róla, meg minden, amit kell. Mi nem nagyon szoktuk mondogatni a szeretlek szót, olyan közhelyes és unalmas, semmi pluszt nem ad. Tisztelet a romantikus kivételeknek, akik úgy érzik, hogy a szó nem vesztette el fontosságát és mélységét. Manapság mindenki mondogatja, még akkor is, ha nem igaz.
[…] Valahol ott tartottam, hogy nem adott túl sok pluszt ez az élmény, de hát, ha neki jó volt már az is valami. Talán majd a következő alkalommal más lesz a véleményem.
