Azon töprengtem, hogy vajon mi vonz ebbe a csajba? Van pasija, és ha összejönnék vele, akkor hogy bíznék meg benne? Elhessegetem a gondolatot, és inkább arra koncentráltam, hogy minél többet legyek vele, és kihasználjam a kapcsolatuk gyengeségét.
Nem lehet csak úgy elvenni valakitől a barátnőjét, főleg ha régóta vannak együtt. Mondhatnám, hogy azért tettem, mert beleszerettem a csajba, és ugye azzal a közhellyel élhetnék, hogy szerelemben és háborúban mindent szabad, de nem ez az igazság. Nem szerettem belé. Viszonyt érzéseket keltett bennem. Nem akartam, hogy a pasijával legyen, de azt sem tudtam elképzelni, hogy velem járjon.
Bonyolult egy szituáció, úgyhogy, csak azt tudom javasolni, hogy ne akadjon senki össze olyan csajjal, vagy pasival, akinek párja van. – bár unalmas biztos nem lesz az élete. Mindenesetre, aki érzékeny, vagy könnyen kiborul, az hanyagolja a pályát, mert könnyen az idegosztályra kerülhet, vagy valami lelki segélyre, az meg ugye elég nagy szívás lenne.
Szóval, mint mondottam, igyekeztem kihasználni a gyengepontokat. Ezt csak akkor találja meg az ember, ha sokat van a csajjal, és a bizalmába férkőzik, de mégsem barátként. Nem egyszerű, amit most mondok, de azért kivitelezhető. Érezni kell mi az, ami a kapcsolatukból hiányzik, és ha te nem is tudod megadni, éreztetni kell, hogy benned megvan. Figyelsz rá. Elmész vele, ahova szeretné, és nem sírsz, hogy nem érek rá – időt szánsz rá. Kedves és vidám vagy, főleg, ha épp nincs a legjobb passzba a csaj. Persze, nem kell túlzásba vinni, de remélem azért ennyi bevezető elég volt.
A péntek volt a kedvenc napom. Mindig akkor találkoztunk. Túl sok közös programunk nem lehetet, mert ugye akkor megláthatnak, de azért egy-két helyre elmentünk.
Mikor itt aludt akkor nem is gondoltam volna, hogy bármi lesz. Lefeküdtünk egymásmellé, és mint két hülyegyerek, néztük a falat. Csókolóztunk és kicsit simogattuk egymást, majd újra néztük a falat. Aztán láttam, hogy itt nekem kell kezdeményezni, meg oldani a feszültséget, mert másképp ebből alvás lesz, akkor meg, baszhatom az egész szituációt, mert rendesen át fogja gondolni, hogy mit is tett. Az meg ugye nem jó senkinek, legalábbis nekem biztos, hogy nem.
Megfogtam a bugyiját és félrehúztam. Kicsit zavarba jött, de hamar nedves lett. Olyankor meg már ritkán gondolkodik az ember. Én sem vártam sokáig, hamar bevarázsoltam neki, és szemmel láthatóan nem volt ellenére.
Részletezni nem kívánom a szitut, nem is az e lényeg most. Sokkal inkább az, hogy mikor felkeltünk teljesen természetes volt az egész. Együtt reggeliztünk, aztán elkísértem a buszhoz. Én sem hoztam fel a történteket, meg ő sem. Olyan idilli volt a helyzet, vagy, hogy is mondják a „nagyok”.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ez a csaj kell nekem. És nem érdekel, hogy milyen árat fogok fizetni érte, ha értitek, hogy mondom.