Rendesen rápörögtem a témára. Már a suliba is az karcolta az agyamat, hogy a csaj még mindig nem enyém, úgy egy-az-egybe. Valami konkrétan kötötte a csávójához, mert bármit csináltam, nem dobta ki a nímandot.
Azt flesseltem, hogy többet érzek a csaj iránt, mint Ő. Alapvető volt, hogy minden héten egyszer nálam alszik, vagy összehozzuk az alkalmat, hogy eksőn legyen, de valahogy megragadt a szitu szex-szinten. Elég rendesen idegesített, de próbáltam nem mutatni. Meg, néha láttam, hogy ő is kétségek között van.
Ugye nem rólam mintázták a tipikus jófiút, és ezt ő is tudta. Nem lehet valami könnyű megbízni bennem, kivéve abba, hogy időben kiveszem. Nekem sem volt okom elhinni, hogyha együtt leszünk, akkor nem fog félrekúrni, de valahogy szerintem már akkorára nőtt az egóm, hogy el se tudtam képzelni, hogy megcsalna engem. Ez a része le volt játszva a dolognak; képes voltam elnyomni magamba a kételyeket ezzel az egyszerű válasszal.
Láttam, hogy jól érzi magát velem, de mintha nem kerülnék közelebb hozzá. Teljesen beparáztam. Hiába viselkedtem ugyanúgy, mint eddig, az „előéletemen” nem változtathattam. Pedig, részben ez volt az, ami vonzotta bennem. A kaland.
Úgy néz ki, hogy ez visszaüthet, ha komolyabbra fordul a szitu. Már majdnem úgy éreztem, hogy úgy alakul, ahogy én szeretném, vagyis összejövünk, meg a csajszi is ezt kommunikálta felém, amikor kicsit sokkolt egy kósza hír. […] A legkockázatosabb módszert választottam, hogy eldöntsem a kérdést. Vagy elveszítem, vagy bejön.
Mikor megtudtam, hogy nem nagyon mer (akar) szakítani a barátjával, elhatároztam, hogy kicsit felgyorsítom az eseményeket. Én se vagyok kőből, nem bírom a bizonytalanságot.
A barátnője elmondta nekem, hogy mi a helyzet. Kis gondolkodás után elhívtam a csajt egy kis filmezésre, piálásra, amire nem tudott nemet mondani. Elég jól éreztük magunkat. Vagyis, engem annyira nem kötött le, hogy vigyorognom kell egész este, meg hallgatni a témázását, de az éjjel azért kárpótolt.
A sztorit elhintettem egy-két figurának, akik nem tudtak kussolni, meg hát, egy ekkora Nobel-díjas húzást nem is lehet magunkban tartani, ugye. Furcsa módon a barátnőjére haragudott, de rendesen, és nem rám. Akkor beszéltük meg először, hogy „mi a fasz legyen”, persze, miután lenyugodott.
Érezte, hogy mennyire szar, ha mással vagyok.