Másnap, mikor kimentem az utcára néztem az emberek arcát. Sohasem értettem, hogy általában miért mennek lehajtott fejjel, vagy miért nem figyelnek a másikra. Csak a fülhallgató lóg a fülükből, mintha ki akarnák zárni a környezetet. Mások meg újságot olvasnak.
Szóval, én általában figyelgetni szoktam az arcokat, a testeket, meg ami épp jólesik. Ilyenkor, mikor megrántok egy új csajt, aki érzelmileg nem jelent semmit, különös egoizmus, nagyképűség kerít hatalmába. Nézem az arcokat és mosolygok rajtuk. A reggeli fáradtság. monotonitás, unalom rendesen meglátszik rajtuk. Ilyenkor valahogy nem tudok ezzel azonosulni. Mikor meglátom a jólfésült, kicsit pattanásos és nagyon szemüveges típust, akinek anyuci vágja a körmét, csak ennyi jut eszembe: „már megint nem jutott neked punci tegnap este, meg úgy ebbe az évezredbe”. Aztán rosszabb esetbe ki is nevetem, úgy szemtől szembe.
Útközben gondolkodtam a csajon, hogy mit kéne vele kezdeni. Végül is a melle jó volt, a puncija is elfogadható, de nem akartam belebonyolódni megint egy kapcsolatba. Az is eszembe jutott, hogy fel kéne hívni, mert azért többet ígértem neki, mint egy éjszaka, de rájöttem, hogy alázás lenne kúrni a csajt, még ha benne is lenne. Ha kellek neki, majd hív.
Mire végigfuttattam az agyamban ezt a gondolatmenetet csöngött is a telefonom. Persze, hogy a kis tündérke hívott. Kissé kínosan kezdődött a beszélgetés, de aztán megdumáltuk, hogy találkozunk, és összehozunk valami randi-féleséget. Az ilyen helyzeteket nem nagyon tudom kezelni, és általában az alkoholfogyasztást javaslom, mint lehetséges időtöltést; - bele is mennek a bjutis-picsák.
„Részegen” meg úgyis okos az ember, gátlások nem nagyon vannak, és szerencsés esetben másnap alig emlékszünk a hülyeségeinkre. Sajnos elég keveset ittam akkor, és nem felejtettem el másnap a dolgokat, egyetlen necces pont az volt, hogy elaludtunk reggel, és édesanyám nem vette jó néven, hogy a megkérdezése nélkül hozok fel egy nőt, aki ráadásul nem is csajom. […] Szegény anyum, a helyében lehet, hogy már kibasztam volna magamat itthonról […] Szóval, a csaj vaginájába elég rendesen kezdtem beleszeretni, de éreztem, hogy ennek nem lenne jó vége, és minél hamarabb le kell zárni „az aktáját” mielőtt túl sok fájdalmat okozok neki. Így azt mondtam, hogy ez nem volt több nekem, mint szex, de nagyon jó szex. Pár könnycseppet hullajtott, de ő is vágta a szituációt.
Nem tudom, hogy az volt-e a bajom, hogy egyéjszakásnak indult, vagy az, hogy beleszeretnék-e. Mindenesetre nem sok jó szokott kisülni az ilyen alkalmi szexualizálásokból, így hát definíció szerint vége lett a kapcsolatunknak. Sajnáltam, kicsit bántam is, de az élet még sok mindent nem mutatott meg, amire kíváncsi voltam.
