GyereXerelem? Szex? mind2... "Szex on dö bi(t)cs"

Egyre többször mentünk el bulizni, ami alapvetően nem lett volna baj, mert én benne vagyok minden frankódologban, de általában nem sültek el valami jól a közös partyk.

Az alapozás mindenesetben tökéletesen sikerült, annyit ittunk, amennyit Sebastian meg Dzsí kitalált, na persze, a lányoknak is volt beleszólása abba, hogy mit, csak a mennyiségbe okosítottunk. Kinőttünk már akkorra a hányós-szédülős meg a nem-tudom-hol-vagyok szituból, aztán ha a csajokkal voltunk, akkor meg főleg észnél kellett lenni.

Szokás szerint bementünk a helyre, tökéletesen jó hangulatban. A probléma ott kezdődött, hogy a barátnőm általában úgy érezte, hogy neki még inni kell. Mi Dzsível nem nagyon ittunk a partyhelyeken, ő egy-két sört, én meg legfeljebb valami longdrinket, de az is megesett, hogy csak egy üdítőt. Meg nem is vagyunk újgazdag pöcsgyerekek, akik az anyjuk pénzéből vereti a faszát, meg piálja szét magát csivaszregállal. Szóval, a csajom mindig küldött még valami keményet, vagy sok bort, vagy más ütős piát, ami nekem nagyon nem tetszett, mert mindig láttam a végeredményét, amit a’sszem nem kell részleteznem.

Párszor elnéztem ezt neki, meg megbeszéltük, hogy majd legközelebb nem iszik annyit. Egészen addig el is hittem neki, hogy majd így lesz, ameddig meg nem esett az a szituáció, hogy én csak később tudtam csatlakozni a teamhez, és addigra olyan merev volt, hogy alig ismert meg, de aztán bocsánatkérés gyanánt telibe hányta a cipőmet.

A furcsa az volt a szituációban, hogy nem haragudtam rá. Rájöttem, hogy neki még élni kell, még ki kell próbálnia mindent, amin én már mondjuk átestem. Nem arra gondolok, hogy szét kell tennie a lábát pár csávónak, de lehet, hogy ez is benne van; inkább arra gondolok, hogy át kell élnie bizonyos érzéseket, feelingeket. Aztán majd kinövi a dolgot, egyszer, valamikor…mint mindenki, vagyis mindenki, aki normális. [...] Riábrándultam belőle, sajnos.

Akkor leléptem, ott voltak vele a barátnői, vigyáztak rá, így nem aggódtam miatta; […] de nem nagyon bírtam nézni, ahogy kikészíti magát. Úgyhogy, nettó fél év után arra az álláspontra helyezkedtem, hogy szakítani kell a csajszikával, mer’ ez így nem megy.

Lehet, túl sokat akarok, lehet elvárom, hogy valaki tökéletes legyen, pedig én sem vagyok az; de mindig úgy voltam a dologgal, hogyha valami nem működik, azt nem erőltetem. Sajnos, a barátság sem maradt meg, nagyon megharagudott rám […] de jobb is ez így neki, nálam ő jobbat érdemel.

Észre sem vettem és eltelt két hónap. Sokat voltunk együtt, még suli után elég is mentem, pedig ez aztán tényleg nem jellemző rám. A szülei is megengedték, hogy nálam aludjon, szinte minden tökéletes volt, csak ugye a szex hiányzott még. A harmadik hónap elején ez is megtörtént, és mikor lefeküdtünk egymással, már éreztem, hogy perfekt a dolog. Nem hiányzik semmi.

Nem egy dolgot köszönhetek neki, mellette jöttem rá, hogy a lányoknak mennyire fontos a törődés, fontosabb, mint azt gondolnánk. Szóval, azért nem kell bepapucsosodni, de mivel bíztam benne, megtettem érte dolgokat.

Pár apróság, amit észrevettem, hogy a csajok szeretik alvás közben a kezünket a megfogni, leginkább abban a formában, hogy átkaroljuk őket, és a mellükhöz, de inkább a hasukhoz teszik a kezünket; hát, ilyenkor nagy bunkóság, ha elkezdjük fogdosni a mellüket, mert iszonyat bukás, ha azt gondoljátok erre vágynak ilyenkor, csak a biztonságérzés kell nekik. Gondolom, kiskorukban a plüssállatukat fogdosták, vagy valami ilyesmi állhat a dolog mögött, bár ez mindegy is.

Édesanyám is örült neki, hogy megkomolyodtam, és nem járogatok el partyzni hétvégenként, meg nem a spanokkal lógok, és arcoskodunk.

Még mindig gyorsabban ver a szívem, ha rá gndolok, mert szerettem...

Hívott a csajom, azt kérdezte, hogy nem haragszom-e, amiért nem aludt nálam. hát mondom, nem, de belül kicsit másképp gondoltam a dolgot, akkor pl. nem kellett volna mással szexualizálnom, de erről ugye neki nem feltétlenül kell tudnia.

Mikor mondtam, hogy nem sérültem be rá, nagyon megörült, és ez az eufória végigkísérte az egész napunkat. Nem nehéz örömet okozni egy lánynak, tényleg csak pár szép szó, vagy egy kis odafigyelés, becsicskulás, aztán már azt hiszi, hogy a kezében vagy. mondjuk, félig-meddig a kezében is voltam, csak igen komolyan zavart, hogy a puncijához nincs közöm.

Megnéztünk egy fantasztikus nyálas csöpögős filmet, amin mellesleg el is aludtam, de ezt szerencsére ő nem vette észre, mivel a mellkasomon feküdt.

Sokat beszélgettünk és az jött le, hogy kicsit beteg a csaj, agyilag,... És ahhoz képest, hogy szűz elég rendesen mászott rám, de amint a puncijához nyúltam mindig elvette onnan a kezem. Nem gyengén felment bennem a pumpa, mikor harmadszorra is eljátszotta, pedig nyomtam neki a szokásos szöveget, - hogy „nyugi”, „ne félj” „nem fog fájni” és a „szeretlek” is elhangzott, - mert úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk már van olyan szinten, hogy „továbbfejlődhessen”, meg, hogy ne kelljen már mással kúrnom.

Ezt a dolgot viszont úgy éltem meg, mint egy elutasítást, azt gondoltam is magamba, hogy hazakísérem és szakítok vele, mer' ennek így nincs sok értelme. engem ne utasítgasson már el senki, basszameg, meg ne játsszon, mer' azt nem csippolom. oké, hogy szűzcsajt nem 1-2 hét alatt kell ágyba vinni, de ekkor már kb. 2 hónapja jártunk, vagy talán több.

Mikor már épp öltözni készültem, és menni akartam, minél hamarabb túl lenni a dolgon, váratlanul elkezdett csókolgatni, és az alsógatyám felé orientálódott a kezével, meg a fejével is. hát, adjunk esélyt a dolognak alapon nem ellenkeztem.

Elég rendesen látszott rajta, hogy először csinálja, de valamikor el kell kezdeni, más kérdés, hogy nem szeretem, ha rajtam tanulnak. ez olyan, mint mikor egy kezdő orvos műtene, arra se szívesen bízod rá az életedet. Egészen addig semmi probléma nem volt, amíg azt nem gondolta, hogy neki most valami nagyot kell alkotnia, de mikor hátrahúzta a bőrt teljesen, és elkezdte rángatni. Ráadásul a körme is bejátszott a képletbe, akkor a'szittem szólok neki, hogy menjen el valami tanfolyamra, tanuljon vibrátoron, vagy valami, mert ez így katasztrófa...de mikor szólni akartam bekapta és az már egy fokkal jobb értés volt. vagy mondjuk úgy, hogy próbáltam élvezni a műveletet. végül is több volt a jó érzés, mint a rossz.

[…] Szóval, próbáljatok már ti is kicsit, óvatosak lenni, mert nem csak nektek kellemetlen, ha mi elbaszunk valamit, vagy félig szárazon tesszük be, hanem mi is beszopjuk, ha bénák vagytok. Persze, lehet mondani, hogy mindenki mást szeret és másképp, de ha a szopás után mondjuk kicsit kisebesedik a szerszám, vagy pirosabb lesz, mint kéne, akkor elbasztatok valamit elég rendesen, csak nem szóltunk miatta...egy (vagy két) nap alatt úgyis elmúlik. […]

Ezután az akció után próbáltam meg a csajokat óvatosan irányítani, és elmondani finoman, hogy lenne jobb a dolog. [...] na persze, kizárólag csak úgy, hogy azt érezzék, eddig is jó volt, mert ha rájönnek, hogy szar, akkor elmegy az önbizalmuk valószínűleg, és azon lehet görcsölni, hogy újra legyen.

[…] A bő nyállal duma, nem csak olyan szófordulat, mert ha szinte nyál nélkül csináljátok, az fos. inkább ússzon a nyálba a dákó.

a másik, meg, hogy hiába van a pornókba az, hogy megfogják a pornóribancok a csávó faszát és elkezdik rángatni, a valóságba ez kellemetlen érzés tud lenni (de ezt majd kifejtem később...) [...]

Mindezek ellenére, hogy átéltem életem legszarabb orális élményét nem vágtam ki a csajszit, mert legalább próbálkozott, és az már valami. Láttam, hogy csak fél és meg van ijedve a szituációtól, és nem hülyíti a fejemet, szóval akarja a dolgot.

Valamikor a héten rájöttem, hogy azon kívül, hogy a srácoknak írok egy-két bátorító mondatot, meg ugye leoltom őket elég rendesen, a csajoknak is írok valamit, mert igazából van, hogy ők is bakiznak hatalmasat, de bunkóság lenne megmondani, azt inkább nem említjük meg nekik, és együtt élünk ezekkel a kis idegesítő dolgokkal. A’sszem akkor jutott eszembe, hogy kicsit a csajszikának is odaszólok, mikor a seggfogós dolgot olvastam, tudjátok, mikor valaki úgy talált a blogomra, hogy beírta a gúgliba, hogy foghatja-e a kanja seggét csókolózás közbe, vagy valami ilyesmi.

Folytatnám is a sztorit, ha megengeditek, de ha nem, akkor is írnék valamit ide. Szóval a bor, na az gecire idegesít, nem bírom, ha alkoholszagú a szátok, de ezen könnyen lehet segíteni egy kis rágóval, vagy valami édessel.

Felhívtam a csajszit, és egy parkban találkoztunk másnap. A meredek az volt a szituációban, hogy nem beszéltünk meg semmi konkrétat, azt megint party lett a vége a dolognak. Alapvetően bírom a bulikat, de ott nem nagyon lehet megismerni a lánykát, max. azt, hogy csókol meg mennyire van képbe faszállítás-ügyileg.

Megpróbáltam elhívni magamhoz, a party után, de a kislánynak haza kellett mennie anyucikához, elég konkrét időpontra, és nem éppen az a fajta volt, aki pontleszarja a mutert. Úgyhogy, ez a menet rendesen elúszott, fel is volt baszva az agyam rendesen, meg hát nem csak az agyam.

Egy forró csókkal elváltunk, de éreztem, hogy ez így nem lesz elég mára. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy ugye még nem megcsalás, ha kielégítem a szükségletemet, mert hát ugye van, látható módon. Felhívtam azt a csajszit, akivel elvesztettem az ártatlanságomat, mert lassan kezdtünk újra beszélni, meg eltemetni a múltat, és barátkozni picit.

Ha jól emlékszem, ő mondta, hogy fussunk össze, pedig már késő este volt. Már első körben rendesen lecsekkoltam a fenekét, csak, hogy mennyit változott az elmúlt két évben, ami nem volt ellenére. Az ölembe ült és elkezdtem mozgatni kicsit, hogy érezzek is valamit a seggéből, aztán egy könnyed mozdulattal lehúztam popsijára simuló nadrágját, és még azzal a mozdulattal a bugyiját is félrehúztam. Hát, hogy úgy mondjam, hőmérő nem kellett, hogy lássam rendesen felizgult a csaj, meg a puncitrutyi is arról árulkodott, hogy felkészült a behatolásra, és nem csak lélekben. A következő pillanatban már úgy ugrált a dákón, mintha kötelező lenne, én meg csak fogtam a mellét, mert megérdemeltem.

Az járt közben a fejemben, hogy „ez a minimum, amit most megtehetsz, amiért kibasztál”. Nem éppen érdekelt, hogy mennyire jó neki, rendesen meglőttem a puncikáját, persze csak kívülről; nem éppen csippoltam, hogy borotválja, mert szúrt, egy kicsit, úgyhogy egy következő menet elmaradt, meg hát, meg sem érdemelte volna. Kis beszélgetés után elváltunk, még akart adni egy szájra puszit, de korrigáltam a dolgot egy puszira.

Nehogy már azt higgye, hogy van valami, mikor ez csak egy kósza menet volt, egy rántás, ami nem is neki szólt, csak épp ő volt a közelben, ő volt a tápos, akinek nem kellett sokat ugrálni egy menetért.

Utána eszembe jutott a csajom, hogy most akkor megcsaltam-e? vagy mi a fasz? De rájöttem, hogy nem, mert szegényke szűz, de ha majd lefekszik velem, akkor nem lesz probléma a dologgal…

Egy unalmas nyári nap, mikor a nagyarcok a szigetre mentek hányni meg szívni, a spanommal rendesen untuk a fejünket. Nem nagyon volt értelme elmenni sehova, mer’ ugye minden hely üres, mindenki a hajógyárin nyomul, az meg nem a mi pályánk. Persze, mi is benne vagyunk minden jóba, de ami ott van, az „nem adja”.

Elindultunk piálni, a szokásos adagot töltöttük az arcunkba, némi narancs, sok vodkával. Mikor elfogyott még nem akartunk hazamenni, úgyhogy elnéztünk egy partyhelyre, hátha valami jó csaj befigyel. Körbejártuk az egész helyet, de hát ugye rendesen pangott a hely. Néhány béna picsa, meg részeg arc, semmi több….vagy talán mégis? A túrórudiautómatánál olyan csajt láttam meg, hogy megszólalni nem tudtam. Támasztotta, mintha kötelező lenne, a barátnőjével.

Gyakorlatilag úgy leblokkoltam, hogy nem mertem odamenni. Annyira gyönyörű volt, és nem is a picsás fajta, akit pakolni lehet, hanem az a tipikus „szűz-vagyok-úgyis-lepattintalak” fajta. Miután megbeszéltem a haverral, hogy odamegyünk aztán valami úgyis lesz, hát lett. Először kínos csend, aztán lefikáztuk a bulit, hogy milyen szar, és nincs itt senki. El akartam sütni a „te itt vagy, meg én is, nekem már tetszik” dumát, de belül éreztem, hogy ez iszonyatgáz. Inkább beszéltem vele a pasikról és hasonló témákról, kicsit zavarba volt, de tudtam, hogy nincs túl nagy tapasztalata a témában, ezért is tereltem errefelé a beszélgetést. Nem tűnt túl kezdeményezőnek, de elfogadta a közeledésemet, meg az apróbb bókokat, örült neki.

Tudtam, hogy ez a csaj nem egy egyéjszakás lesz, de abban a pillanatban bele se gondoltam semmibe, csak hogy nagyon jól néz ki és az volt bennem, hogyha összejövök vele, akkor az valami csoda lenne. Lassan kiment belőlem a pia, képes voltam értelmesebb beszélgetésre is, kettesben. Furcsa módon élveztem vele a beszélgetést, pedig általában az a kötelező körhöz szokott tartozni, amin túl kell esni a cél érdekében…akár szex a cél, akár valami több. Szóval, eddig nem nagyon érdekelt a csajok lelki világa, belső gondolatai, meg ilyenek, persze az igen, hogy jól érzi-e magát velem.

Az első baki akkor történt, amikor megcsókoltam, na nem azzal, hogy nem akarta vagy nem engedte, de nem volt valami felemelő érzés. Összenyálazta a fejem, ráadásul a szájának se volt valami jó íze. De nem akarok bunkó lenni, meg nagyon szubjektív se, szóval, inkább azt mondom, hogy kicsit sok bort fogyasztott a csajszi, én meg eléggé utálom még a szagát (illatát) is a bornak. Ez a kis negatívum figyelt be a végére, de amúgy frankó este volt, és örültem, hogy összejöttünk.   

 „Okosítani kéne egy csajt, vagy valami hasonló dolognak meg kéne történnie”. Valahogy így indultunk el a spanommal. Egy kortyot se ittunk, és a csajok se jöttek szóba egészen addig, amíg be nem mentünk a party-helyre. Na, nem azért nem ittunk, mert nem akartunk, de valami gyógyszert szedett az elég szarul jött volna ki, ha vihetem a kórházba a party helyett. Én meg szolidaritásból nem ittam, meg egyedül nem is olyan poén. Helyette ettünk egy burgert, de nem a mekibe, mert oda csak a csicskák járnak. A burgerking az adja, mindig is frankóbb volt. Teli hassal jó csajozni. Tudom, ez nem érdekel senkit és nem is hasznos infó, de azért gondoljatok bele, nem jó, ha összejön a dolog, azt korog a hasad mikor sunázod a csajt.

Más érzés így elmenni valahova. Ha teljesen a tudatánál van az ember, akkor kicsit jobban fél. Nem olyan közvetlen és még kontaktust is nehezebben teremt. Legalábbis magamon ezt vettem észre. Túl voltam már pár kontaktusteremtésen, de sokkal nagyobb „félelem” volt bennem, mint amikor lecsúszik pár pohár pia. Ez az a félelem, azt hiszem, ami belerondít az egészbe, ez az a félelem, ami miatt nem mersz odamenni a csajhoz, és ha oda is mész, nem tudod, hogy mit mondj.

Az egyik legszánalmasabb duma, a „van egy kis apród? Fel kell hívnom anyám, ha megláttam életem szerelmét.” Bármint, csak ezt ne mondjátok, mert letagadom, hogy olvassátok a blogomat. Iszonyat szánalmas ez a duma. Még az is jobb, ha csak állsz, mint egy fasz.

Odamentünk a csajokhoz és megkérdeztük, hogy leülhetünk-e melléjük. […] Nem tudom eléggé hangsúlyoztam-e a mosoly fontosságát, de ha nem most… mosolyogjatok bazzeg […]

Első körben nem örültek nekünk, mert valami hiper-fontos picsás témáról beszéltek, vagy egy sztori közepén voltak, amibe rendesen belerondítottunk, de különösebben nem érdekelt minket. A lényeg, hogy leülhettünk. […] Ha nem ülhetünk le, az is megesett már, abból sem csinálunk nagy problémát, leülünk, azt megváltoztatjuk a véleményüket. […] Miután megtörtént a bemutatkozás, és a szokásos nyomi-témákat, kötelező köröket kimerítettük, mint az iskola és a „hogy vagy, mi van veled, milyen a buli”, rátértem arra ami jobban érdekel.

Megkérdeztem, hogy mióta van barátja, bla-bla. […] Erre természetesen az lesz a válasz, hogy nincs, különben nem ülhettünk volna le, vagy már szóbahozta volna a kanját […] És meglepődhetünk, hogy „egy ilyen széplánynak nincs pasija, nemár, nem hiszem el”. Ez bejön a lányoknak, szeretik, ha nyaljuk a seggüket, még ha béna közhely is a duma.

Innen már tudtam, hogy nettó tíz percen belül csókolózni fogunk, de mégis tévednem kellett. Öt perc is simán elég volt erre.

Nagyon vad volt a csajszi, harapdálta a nyelvem, meg szívta a nyakam, mintha kötelező lenne. Nem nagyon jött be a téma, mivel anyum is utálja, ha ki van szívva a nyakam, le is üvölti a fejem, meg nem is mutat valami jól. Sikerült rábírnom, hogy kicsit fogja vissza magát. Mondjuk lefogtam a kezét hozzá, meg elkezdtem uralni a szituációt, de aztán levágta, hogy nem kéne erőltetnie.

Annyira felhúzott, hogy nem bírtam magammal, a mellét is lecsekkoltam. Pár perc múlva azon vettem észre magam, hogy a lány rajtam mászik, és mivel szoknyába volt, nem volt akadálya annak, hogy meglessem mennyire szűk a puncija, milyen élmény fog fogadni. Tökéletes.

Leültem egy székre, aztán rendesen beleültettem a szerszámba. Annyira természetes volt, hogy csak akkor fogtam fel mi történt, mikor éreztem, hogy ki kell szállnia. Felemeltem a popsiját és telibe-lőttem.  

 Már megint elkéstem a suliból, és a matektanár szokás szerint leüvöltötte a fejemet. Egy idő után hozzászokik az ember, de a tanárok nem nagyon szoktak hozzá, hogy egy „elitiskolába” hogy történhet meg ilyen. Én úgy voltam vele, hogy a 0. óra nem óra, ami meg a 6. után van, az kurvára nem lehet fontos, na meg a tesi, az se adja.

Miután túlestem a szokásos rituálén, leültem a csaj mellé, ahova szoktam. Valami bizonyítás volt a táblán, ezeket sosem értettem, hogy mi miért van, úgyhogy, le is szartam rendesen. Ehelyett általában a mellettem ülő csaj derekát környékeztem meg. Na, nem kell ám rosszra gondolni, egy csaj mellett ültem két évig, művészet lett volna mindegyikkel megcsinálni a dolgot. Szóval, mikor ilyeneket magyarázott csak átkaroltam a széket, és lecsekkoltam a csaj formáit. Különösebben nem zavartattam magam, hogy a füzetet kéne telefirkálni mindenféle grafikonnal. A csajszi feneke sokkal jobban izgatott, mint a fószer, ha értitek hogy mondom.

Aztán sosem lett semmi ebből a mi kis barátkozásunkból, arra tökéletes volt, hogy az óra hamar elmenjen. Valahogy megmaradt ez a kis szösszenet, fogalmam sincs, hogy miért.

Persze, az, hogy sosem lett semmi, azt nem kell nálam ilyen full-komolyan venni. Egy osztálykirándulás alkalmával egy csók rendesen befigyelt, de ennél több már nem volt.

Csak azért löktem most be ide ezt a posztot, mert nemrég találkoztam a csajjal, és elég pozitívan érintett a dolog.

Másnap, mikor kimentem az utcára néztem az emberek arcát. Sohasem értettem, hogy általában miért mennek lehajtott fejjel, vagy miért nem figyelnek a másikra. Csak a fülhallgató lóg a fülükből, mintha ki akarnák zárni a környezetet. Mások meg újságot olvasnak.

Szóval, én általában figyelgetni szoktam az arcokat, a testeket, meg ami épp jólesik. Ilyenkor, mikor megrántok egy új csajt, aki érzelmileg nem jelent semmit, különös egoizmus, nagyképűség kerít hatalmába. Nézem az arcokat és mosolygok rajtuk. A reggeli fáradtság. monotonitás, unalom rendesen meglátszik rajtuk. Ilyenkor valahogy nem tudok ezzel azonosulni. Mikor meglátom a jólfésült, kicsit pattanásos és nagyon szemüveges típust, akinek anyuci vágja a körmét, csak ennyi jut eszembe: „már megint nem jutott neked punci tegnap este, meg úgy ebbe az évezredbe”. Aztán rosszabb esetbe ki is nevetem, úgy szemtől szembe.

Útközben gondolkodtam a csajon, hogy mit kéne vele kezdeni. Végül is a melle jó volt, a puncija is elfogadható, de nem akartam belebonyolódni megint egy kapcsolatba. Az is eszembe jutott, hogy fel kéne hívni, mert azért többet ígértem neki, mint egy éjszaka, de rájöttem, hogy alázás lenne kúrni a csajt, még ha benne is lenne. Ha kellek neki, majd hív.

 Mire végigfuttattam az agyamban ezt a gondolatmenetet csöngött is a telefonom. Persze, hogy a kis tündérke hívott. Kissé kínosan kezdődött a beszélgetés, de aztán megdumáltuk, hogy találkozunk, és összehozunk valami randi-féleséget. Az ilyen helyzeteket nem nagyon tudom kezelni, és általában az alkoholfogyasztást javaslom, mint lehetséges időtöltést; - bele is mennek a bjutis-picsák.

 „Részegen” meg úgyis okos az ember, gátlások nem nagyon vannak, és szerencsés esetben másnap alig emlékszünk a hülyeségeinkre. Sajnos elég keveset ittam akkor, és nem felejtettem el másnap a dolgokat, egyetlen necces pont az volt, hogy elaludtunk reggel, és édesanyám nem vette jó néven, hogy a megkérdezése nélkül hozok fel egy nőt, aki ráadásul nem is csajom. […] Szegény anyum, a helyében lehet, hogy már kibasztam volna magamat itthonról […] Szóval, a csaj vaginájába elég rendesen kezdtem beleszeretni, de éreztem, hogy ennek nem lenne jó vége, és minél hamarabb le kell zárni „az aktáját” mielőtt túl sok fájdalmat okozok neki. Így azt mondtam, hogy ez nem volt több nekem, mint szex, de nagyon jó szex. Pár könnycseppet hullajtott, de ő is vágta a szituációt.

Nem tudom, hogy az volt-e a bajom, hogy egyéjszakásnak indult, vagy az, hogy beleszeretnék-e. Mindenesetre nem sok jó szokott kisülni az ilyen alkalmi szexualizálásokból, így hát definíció szerint vége lett a kapcsolatunknak. Sajnáltam, kicsit bántam is, de az élet még sok mindent nem mutatott meg, amire kíváncsi voltam.

Épp most kaptam egy szexuális ajánlatot egyik exemtől, de hát nem kifejezetten fogok élni vele, azt hiszem. Erre konkrétan nem számítottam, pedig általában tudom, hogy kitől mit várhatok, még most is meglepődöm néha a nőkön, de kezdjünk el nosztalgiázni...

16 évesen úgy éreztem, hogy újra kell gondolnom ezt az egész párkapcsolat témát. Tudom, hogy van, aki ennyi idősen még azt sem tudja mi az a punci, és nagyképűen hangzik ez az egész. Úgy éreztem, hogy nem vagyok képes normális kapcsolatra a lányokkal, és hiába lenne perfekt a csaj, de valahogy mindig hiányzik valami. Úgyhogy mire ezt végiggondoltam azt vettem észre, hogy egyik csaj ágyából kerülök a másikéba.

Mikor a spanommal elindultunk adni az ívet, mert hát természetesen azt gondoltuk, hogy mi vagyunk a legnagyobb figurák a környéken, és két deci vodka-lime után már azt, hogy mi vagyunk Budapest arcai, akkor nem volt túl sok kérdés az este eredményét illetően. Átestünk a fészkontrollon, ami annyiból állt, hogy elmentünk a biztonságiőr-bácsik mellett, és szépen mosolyogtunk, ezzel leküzdöttük az első potenciális akadályt. Elég gyenge hangulat várt minket, mondjuk, még viszonylag fiatal volt az idő, már ahogy emlékszem. Egy vodkanarancs után viszont egész tűrhető lett a felhozatal. Vettem egy cigit, mint aki nagyon menő, és elkezdtem slukkolni „mintha kötelező lenne”. Haverom ki is szúrt két csajt, akik igen rendesen meg voltak áldva mellel, és nem is nagyon rejtették el őket. Odamentünk hozzájuk, valami oltárigáz dumával, azt hiszem valami ilyesmi volt: „szia, bocsi, lenne egy nagyon fontos kérdésem…” „szia, igen?” „de ne sértődj meg…légyszi…csak tudod, nagyon érdekel.” „oké mondd, mondd már” „igazából annyi lenne, hogy… hányas lábad van?”

[…] Általában ilyenkor egy hülye nézést kap az ember, ha nem adta elő elég jól a szardumát, vagy a csajnak nem jövünk be, de alapestben elmosolyodnak, vagy nevetnek is. Ha bejövünk nekik, akkor garantált a mosoly. […]

Csajok elmosolyodtak, ebből láttuk, hogy konkrétan pozícióba vagyunk. Dzsí elkezdett vetíteni nekik valami full-kamu szövegeget (mindig kitalál valamit, pl. legutóbb bevándorló volt, előtte meg cserediák), én meg csak ültem és szívtam a bagót. Megkínáltam a csajt, aki mellettem ült, meg persze a másikat is, hogy ne tűnjek olyan bunkónak, bár végül is pontleszartam, hogy mit gondolnak.

Elkezdtem dumálni vele a cigiről, utána meg a kapcsolatokról. Nem valami jó témák, de kreativitással nem mindig vagyok megáldva; van, hogy jön a szöveg, de megesik, hogy nehezen indul be a dolog. Tipikusan a sok cigi és kevés duma napja volt ez.

Mikor Dzsí megcsókolta a csaját, akivel ugye ő foglakozott és szórakoztatta, én is úgy gondoltam, hogy lassan lépnem kéne valamit az ügy érdekében. Még egy cigit közösen eltoltunk, aztán leöblítettük egy kis löttyel, mint akik tudják, hogy mi fog történni. Nem is vártam tovább megcsókoltam a csajt, de hát én ennyivel általában nem szoktam ám beérni. A csókolózás egy olyan dolog számomra, ami felébreszti a vágyat arra, hogy több is történjen, de önmagában az élvezeti értéke az elég alacsony, a kielégülési szintem meg nem sokat moccan tőle a 0-ról.

Első körben benyúltam a pólója alá, ahol vártak a már rég kiszemelt gömbölyded mellek. Nagyon örültem a fejemnek, és még itt sem akartam megállni. A szoknya nyújtotta fantasztikus előnyöket kihasználva szabad utat adtam a kezemnek. Furcsa módon engedett eddig mindent, mintha természetes lenne, de hát ugye egy partyba mégse vághatom gerincre és adhatom meg neki ami „jár”. Kicsit töprengtem a dolgon, hogy is kéne kivitelezni a megrántását, aztán hamar rájöttem, hogy el kéne menni hozzájuk. Röviden felvázoltam neki, hogy nagyon bejön, és nem kéne itt megállni, de egy olyat mondott, amitől padlót fogtam első körben: „még nem volt egyéjszakás kalandom, és nem is szeretnék”. Ez elég szigorúan behatárolta a lehetőségeimet, és megpróbáltam oldani a hangulatot, egy olyan beszólással, amitől én is sírva menekülnék el: „hát…nem baj, akkor majd lefekszünk többször is”. Erre megcsillant a szeme és úgy nézett ki, mint aki benne van, de náluk nemigen lehet, mivel a szülei páros lábbal rugdosnának ki a leánykájuk mellől.

Dzsí barátom hatalmasat mentett, és biztosította számunkra a helyszínt. 

(THX: Szlengblog, http://szleng.blog.hu/ )

Azt hittem, hogy valami pluszérzés jön majd, ha megtörténik a dolog, de nem jött. Ugyanolyan volt a kapcsolatunk, mint azelőtt. Találkozgattunk, elmentünk ide-oda, de igazából nem vártam annyira a találkozásokat, amennyire kellett volna. Ahogy a közgazdászok mondanák, elértem belőle a „telítettségi pontot” igen hamar.

Ő úgy állt a kapcsolatunkhoz, hogy „én vagyok az igazi”. Persze, szinte minden lány így áll a párjához, akivel elveszíti.

[…] Valamennyire alapvető, hogy akinek elvetted a szüzességét, az egész élete során kötődni fog hozzád, ha nem is ugyanolyan intenzitással; de nem fog elfelejteni. Párszor ki is használtam ezt, mikor csak le akartam feküdni az egyik exemmel. […]

Szóval, jól éreztem magam vele, nagyon szép lány volt és kedves. Pár hónap alatt viszont teljesen meguntam, Ő pedig még mindig rózsaszín ködben úszott. Nem akartam szakítani vele és azzal hitegettem magam, hogy ez csak egy mélypont, vagy valami hasonló, ami nem nagyon jött be, de nem szakítottam. Egyre többször nézegettem meg a csajokat az utcán, egyre többször mentem a haverokkal partyzni, de sosem csaltam meg…

Egyszer felhívott, sírva, hogy találkoznunk kell. Kérdeztem, hogy mi a baj, de nem válaszolt, csak sírt. Ez engem is eléggé elszomorított, és akkor éreztem, hogy rossz nekem is, ha neki fáj valami. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés ez, de nem volt valami pozitív, az tuti. Mikor találkoztunk elmondta, hogy elköltöznek, vidékre, és másik iskolába is fogják íratni; szóval, nem nagyon jön majd Pestre. Én csak néztem, túl sokat nem tudtam hozzátenni.

Megmondom őszintén, valamennyire örültem, hogy nem kell szakítanom, de szomorú is voltam, hogy elveszítem.