Mikor találkoztunk, úgy láttam, hogy könnyes a szeme. Nem tudtam, hogy a lányok ennyire-nagyon érzékenyek. Bár, mondjuk úgy nézett ki a nyakam, mintha valaki egész éjjel rajta lógott volna, és még nappal is, úgyhogy végül is érthetőek voltak azok a könnyek. Ebből meg nem nehéz levenni, hogy egész éjjel kentem a csajt, és a szerencsés nyertes ezúttal nem ő volt.

Én se csippoltam, hogy más csávó tologatja, csak én nem vettem ennyire komolyan a szituációt; illetve nem is ez a jó kifejezés, hanem inkább az, hogy próbáltam nem foglalkozni vele, meg majd úgyis kialakul a dolog.

Alapvetően nem vagyok ám egy rossz gyerek, csak ha megtetszik egy lány, akkor nem ismerek korlátokat. Legjobb persze, ha független, és úgy lehet nyomulni, de ha véletlenül pasija van, akkor bizony meg kell keresni azokat a pontokat, ahol nem forog rendesen a fogaskerék, ha értitek, hogy mondom.

Innentől fogva már csak idő kérdése, és ha sikerül közel kerülni hozzá, majd bebújni vele az ágyba, akkor már nem nagyon lehet elhibázni a dolgot. Kivéve akkor, ha nem használjuk ki azt, hogy a lány elbizonytalanodott. Mert ugye alapvető, hogy elbizonytalanodott a kapcsolatukban, de hajlamosak az emberek adni maguknak még egy lehetőséget, persze úgy, hogy a másiknak mélyen kussolnak a megcsalásról.

Szóval, ha már elbizonytalanodott (egy kósza csók, direkt-szájrapuszi is utalhat erre), akkor meg kell ragadni az alkalmat, hogy végiggondolja a szitut, de ne túl nyugodtan, és hideg fejjel, mert az „nekünk” nem lesz pozitív.

[…] A találkozás kicsit kínos volt, de lejátszódott benne a „folyamat”, és csókjelenettel zárult a felvonás. A barátjával szakított, mondhatnám úgy is, hogy könnyes búcsút vettek egymástól, ha pöcs akarok lenni; de mindegy is, a lényeg, hogy a gyerek felvette a szopóálarcot, amit eddig végül is, némi öniróniával, de én hordtam.

Mikor átjött a csajszi, és lefeküdt az ágyamba teljesen remegett a testem, de neki is, és megszólalni nem nagyon tudtunk; a remegést végül a hidegre fogtuk, persze mindketten tudtuk, hogy nem ez az oka.

A szemem könnyes volt. Odatettem a kezét az arcomhoz, hogy érezze. […] Párszor már bejátszottam, hogy ásítok egy-két embereset, aztán ettől bekönnyezek, és a csajok kezével meg letörlöm. Nagyon „frankó” hatást lehet elérni vele. Olyan „szeretlek” és „romantika-van” szitu lesz tőle […]

Próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy most is ez történt, de ezek igazi könnyek voltak baszki, és nem az ásítástól jöttek ki.